Írta: Tabajdi Gábor
2015. február 23. hétfő, 19:23
2015. február 15-én 17 órakor vasárnap, orgona hangverseny volt imaházunkban. A padsorokat elfoglaló népes gyülekezetet és a - közreműködő - vendég orgonaművészt
Dr. Szabó István presbiter köszöntötte.
Révész László orgonamûvész 1962-ben született. Orgonatanulmányait a budapesti Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte kiváló eredménnyel. Mindkét iskolában Lehotka Gábor tanítványa volt. Fõiskolás korában a II. budapesti nemzetközi orgonaversenyen harmadik helyezést ért el. Ennek a versenynek az eredményeként kapott meghívást a Nemzeti Filharmonikusokhoz; az együttessel több külföldi koncerten is részt vett. A diploma megszerzése (1986) óta a kecskeméti Kodály Zoltán Zenemûvészeti Szakközépiskola orgona- és zongoratanára, és korrepetitori munkát is végez. Pedagógiai munkássága mellett sikeres elõadói tevékenységet is folytatott itthon és külföldön egyaránt. Révész László gyermekkorától fogva részt vesz a hazai baptista egyház zenei életében. Baptista kórusokkal Németországban, Angliában, Olaszországban is megfordult már.
|
Az est folyamán Révész László Orgonaművész maga kommentálta a műsorra kerülő zeneműveket
|
A műsoron először Felix Mendelssonh: c-moll Preludium és fúga című műve csendült fel!
Mendelssonh 1835-ben Lipcsében telepedett le. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amiket a zenében fontosnak tartott. Lipcsét Európa egyik vezető rangú zenei központjává fejlesztette. 1829-ben mutatta be a Máté-passió-t, amivel elindította Bach németországi reneszánszát.
César Franck az orgonánál
|
A műsoron César Franck: h-moll Korál fantázia következett! César Franck zeneszerző, orgonaművész, Belga és német család leszármazottja, Franciaországban élt a 19. század második felében. A romantikus zene nagy alakjai közé tartozik. 1847 és 1851 között a Notre Dame, 1851 és 1858 között a Saint Jean és St. François templom orgonistája. Ez idő alatt ismerkedett meg Cavaillé-Coll-lal, a híres francia orgonaépítővel. Ugyanekkor az orgonajáték és az improvizáció terén fejlesztette technikáját. 1858-ban az újonnan felszentelt Saint Clotilde Basilica orgonistája lett. Ezt a pozíciót egészen haláláig betöltötte. A legkiemelkedőbb humánum, az egyszerűség, a vallásos érzelem és a szorgalom embere volt.
|
Ezt követően Dr. Szabó István presbiter testvér osztotta meg azokat a gondolatokat a hallgatósággal, hogy mire tanította Őt a gyülekezet új orgonája;
|
Ennek a hangszernek 200 db billentyűje van. Mi van, ha a billentyűk nem engedelmeskednek a rajta játszó művész ujjainak? Mi van, ha a művész nem tudja átadni azt, amit a zeneszerző a zeneművében megálmodott? Egység! Egyetértés kell ahhoz, hogy egy felhangzó mű felemelő legyen! Egység kell ahhoz hogy, a hangszerek királya még a felgerjedt szíveket is le tudja csillapítani! Ilyen egységnek kellene lennie az emberek között is, hogy együtt tudjanak jót tenni, jót alkotni! A Zsolt 133, 1-3-ban ezt olvassuk: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges,
ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az ÚR áldást
és életet mindenkor.” Mi mindnyájan egy-egy billentyűje vagyunk Jézus Krisztusnak, az Ő nagy mindent átölelő hangszerén. Ő együtt, harmóniában akar megszólaltatni minket, hogy környezetünkre nézve egyen egyenként, és egységesen is az ÚR áldásai lehessünk ezen a világon!
|
Dr. Szabó István presbiter testvér, amint igei gondolatatit adja át a gyülekezetnek
|
Az igei gondolatok után Charles-Marie Widor: Bach - Máté passió, záró kórus átiratát hallgathattuk meg!
|
A Szent-Szulpicius-templom Cavaillé-Coll által épített orgonája
|
1870 januárjában Cavaillé-Coll, Saint-Saëns és Charles Gounod közös ráhatásának eredményeképp a 25 éves Widort kinevezték - egyelőre csak ideiglenes jelleggel - a párizsi Szent Szulpicius-templom orgonistájává, amely a legelőkelőbb pozíció volt a francia orgonisták számára. A Szent Szulpicius orgonája Cavaillé-Coll mesterműve volt: a hangszer káprázatos lehetőségei igazi inspirációt jelentettek Widor számára. Az állás látszólag "ideiglenes" jellege ellenére Widor a templom orgonistája maradt közel 64 éven át, egészen 1933 végéig.
|
A műsoron most Camille Saint-Saëns: Esz-dúr Fantázia című műve csendült fel! Saint-Saëns a zenei neoklasszicizmus jeles képviselője. Korábban az új zene elkötelezett híve volt, ezért támogatta a Société Nationale létrejöttét, noha nem tartozott a forradalmi újítók közé. Műveiben a nagy tudás hűvös szigorral és eleganciával társul, a formai és technikai sajátosságok lépnek előtérbe. Sokan eklektikusnak tartják művészetét, rokonsága Liszttel, csak külsődleges, belőle hiányzott az a forradalmi láz, amely Lisztet annyira jellemezi. Műveiből a klasszikus zenei iskolázottság érezhető ki, emiatt zenéjében plasztikusságra törekedett, választékosságra és világos kifejezésre. Ezért is számíthatott a 19. századi francia zene vezéralakjának.
|
Camille Saint-Saëns
|
Louis Vierne
|
Az orgona hangverseny záró darabja Louis Vierne: 1. szimfónia – Final c. műve volt! Louis Vierne tehetségét César Franck fedezte fel. 1886-tól Louis Lebelnél orgonálni kezdett. 1888-tól a párizsi Conservatoire óráit látogatta. Tanára, Charles-Marie Widor1892-ben maga mellé vette segédnek a St. Sulpice-templomba. 1894-ben Widor asszisztenseként a Conservatoire orgona-osztályában tanított. A következő generáció tehetséges orgonistáit képezte, köztük Marcel Duprétis. 1900-ban négy jelölt közül őt választották a párizsi Notre-Dame orgonistájává. 1912-től az itteni Scola Cantorumban is orgonát oktatott.
|
|
|
|
|
|
Koncert közben kétszer adódott lehetőség a gyülekezet közös éneklésére!
A gyülekezet a „Zengd Isten nevét” és a „Hittem benned” kezdetű énekeket énekelte az est folyamán
A záró gondolatok és záró ima elhangzása után szeretetvendégségben lehetett részesülhetett a gyülekezet!
Istenünknek legyen hála ezért a kedves alkalomért!