Gyülekezetünkben 2013.szeptember 8-án délelőtt különleges évfordulót ünnepeltünk. Dr. Szabó István gyülekezetvezető testvér és felesége, szül. Marosi Kornélia 50 évvel ezelőtt, 1963. augusztus 10-én kötöttek házasságot gyülekezetünkben.
Fél évszázad egy gyülekezet életében is nagy idő, hát még egy házaspár életében. Együtt végig élni, örömben, bánatban, sikerek és bukások között együtt maradni szeretetben, ez csoda és ok a hálaadásra!
Manapság, amikor a Magyarországon kötött házasságok több mint fele válással ér véget, az ilyen pár ritka, mint a fehér holló.
Károlyi János testvér meg is kérte Pista bácsit, hogy ugyan árulja már el: mi a titka az ilyen hosszú, boldogságban eltöltött házasságnak? A válasz négy szóval összegezhető: együtt, megelégedéssel, őszintén, békességben.
Együtt végig élni az életet, együtt dönteni, együtt viselni a terheket és együtt örülni olyan dolog, amit minden házaspárnak meg kell tanulnia. A nagy nyereség pedig a megelégedésből származik, ha az istenfélelemmel párosul. Ha Isten kezébe tesszük dolgainkat, vágyainkat és szükségleteinket és egymáshoz őszinték vagyunk, a házasságunk erősödik tőle. Ezek együtt pedig, amennyiben békességre törekszünk, békét is eredményeznek bennünk és körülöttünk egyaránt.
Ez a harmónia és páratlan összhang jellemezte és jellemzi ma is e két ember házasságát, amiről a mai megemlékezésen a gyermekek és unokák is bizonyságot tettek.
Jó dolog, ha nem megyünk el szó nélkül az ilyen példák előtt! Jó dolog, mert erőt meríthetünk belőle, tanulhatunk tőlük, és példaként szolgálatnak a jelen és jövő nemzedéke számára! Bárcsak minél több ilyen példa lenne gyülekezeteinkben, bárcsak tömegével lennének olyan „oszlopok”, és erős „bástyák” körülöttünk, akik képesek és hajlandóak a terhek viselésére, akikre mindig lehet számítani, akik azt teszik amit mondanak! Igen, a hitelesség az, ami leginkább megfogja az embert és bátorítja az Út követésére. Pista bácsi és Kori néni ilyen pár. Jó volt látni a mindig másokkal törődő Pista bácsi megilletődöttségét. Fel sem merült benne, hogy ma Ők lesznek a központban. Annyira nem önmaga volt és van élete fókuszában, hogy eszébe sem jutott, hogy mások őket szeretnék ünnepelni.
Én is nagyon örülök, hogy ilyen gyülekezetbe járhatok, ahol az ilyen személyes események, apró örömök és emlékek együttes megemlékezésre sarkallnak, ahol szeretetből, a másik örömét szem előtt tartva tudunk ünnepelni és megtartó Urunkat dicsérni!
