Ilyen még nem volt !
Gyülekezetünkben apák és fiak, nagyapák fiúonokák találkozója volt május utolsó elötti szombatján. Két focicsapatra való férfi állomány jött el erre az alkalomra, ½ -évestől 78 évesig. Olyanok akik rendszeres látogatója a gyülekezeti alkalmaknak, olyanok is akik gyülekezetünk tagjaivoltak valamikor, de már más gyülekezetbe járnak, és volt olyan is aki most először járt nálunk. Míg a reggeli elkészültére vártunk már kialakultak kisebb csoportok akik láthatóan jóízűt beszélgettek egymással, régi emlékeket idéztek fel, vagy éppen egy-egy új megtapasztalásukról beszélgettek, vagy ha kellett bemutatkoztak egymásnak.
A reggeli elfogyasztása után igei buzdítás, igei magyarázat csendesített , illetve gondolkoztatott el bennünket. „Tiszteld apádat és anyádat”, hogyan is állunk mi ehhez a törvényhez, parancsolathoz ebben a a tiszteletet elhagyó világban. Mi apák mennyiszer ültünk le fiú gyermekünkkel beszélgetni mint férfi a férfival vagy ti gyermekek hányszor kértétek apátokat, hogy tanácsoljon benneteket egyes kérdésekben ami foglalkoztatott benneteket. Vajon amíg lehetett, amíg volt alkalmunk megadtuk-e a tiszteletet édesapánknak, áradt-e belőlünk a szeretet oda-vissza irányban. Ezt aminden nehézséget eltörlő szeretetet mutatta be nekünk egy videó klipp bejátszása amit te is megtekinthesz. ITT
Mondhatom meghatódtunk rajta, talán nem is kell leírnom miért hiszen láthatjátok. Hála Istennek, kevesen vannak ilyen helyzetben, de rá mutatott arra, szeretettel kell egymás felé fordulnunk, ha kell minden nehézséget legyőzve gondoskodnunk kell egymásról. Vajon te – én, hogyan viszonyulunk ehhez a kérdéshez? Volt alkalmunk ennek megbeszélésére.
Egyik testvérünk jól előkészített és megfogalmazott kérdéseket állított össze az apák, fiuk, nagyapák, unokák egymáshoz való viszonyának kitárgyalásához, megbeszéléséhez. Itt megint csoportokban beszélgettünk. Volt olyan testvérünk aki hiába akart volna beszélgetni az édesapjával, nem ismerte őt, vagy éppen még olyan pici a gyermeke, hiszen karonülő, hogy még úgysem érthette meg. Volt olyan is aki láthatólag régen találkozott édesapjával, és komoly beszélgetés alakult ki közöttük. Volt olyan apa-fiu is akik tudjuk, hogy napi kapcsolatban, szeretet kapcsolatban állnak egymással és mégis volt komoly mondanivalójuk egymásnak, hiszen hosszabb ideig beszélgettek kettesben. Úgy érzem és úgy tapasztaltam, jó és hasznos volt ez a szombat délelötti alkalom. Őszintén tudtunk fiainkkal, apáinkkal beszélgetni.
Sok őszinte kérdés volt megfogalmazva és így nagyon sok őszinte válaszban lehetett részünk illetve őszintén válaszolhattunk egymásnak. Isten áldja meg ennek az alkalomnak a kiötlőjét , megtervezőjét és a kérdések előkészítőjét, és a résztvevőket. Legközelebb is szernénk ilyen alkalmon részt venni.
Gyülekezetünkben apák és fiak, nagyapák fiúonokák találkozója volt május utolsó elötti szombatján. Két focicsapatra való férfi állomány jött el erre az alkalomra, ½ -évestől 78 évesig. Olyanok akik rendszeres látogatója a gyülekezeti alkalmaknak, olyanok is akik gyülekezetünk tagjaivoltak valamikor, de már más gyülekezetbe járnak, és volt olyan is aki most először járt nálunk. Míg a reggeli elkészültére vártunk már kialakultak kisebb csoportok akik láthatóan jóízűt beszélgettek egymással, régi emlékeket idéztek fel, vagy éppen egy-egy új megtapasztalásukról beszélgettek, vagy ha kellett bemutatkoztak egymásnak.
A reggeli elfogyasztása után igei buzdítás, igei magyarázat csendesített , illetve gondolkoztatott el bennünket. „Tiszteld apádat és anyádat”, hogyan is állunk mi ehhez a törvényhez, parancsolathoz ebben a a tiszteletet elhagyó világban. Mi apák mennyiszer ültünk le fiú gyermekünkkel beszélgetni mint férfi a férfival vagy ti gyermekek hányszor kértétek apátokat, hogy tanácsoljon benneteket egyes kérdésekben ami foglalkoztatott benneteket. Vajon amíg lehetett, amíg volt alkalmunk megadtuk-e a tiszteletet édesapánknak, áradt-e belőlünk a szeretet oda-vissza irányban. Ezt aminden nehézséget eltörlő szeretetet mutatta be nekünk egy videó klipp bejátszása amit te is megtekinthesz. ITT
Mondhatom meghatódtunk rajta, talán nem is kell leírnom miért hiszen láthatjátok. Hála Istennek, kevesen vannak ilyen helyzetben, de rá mutatott arra, szeretettel kell egymás felé fordulnunk, ha kell minden nehézséget legyőzve gondoskodnunk kell egymásról. Vajon te – én, hogyan viszonyulunk ehhez a kérdéshez? Volt alkalmunk ennek megbeszélésére.
Egyik testvérünk jól előkészített és megfogalmazott kérdéseket állított össze az apák, fiuk, nagyapák, unokák egymáshoz való viszonyának kitárgyalásához, megbeszéléséhez. Itt megint csoportokban beszélgettünk. Volt olyan testvérünk aki hiába akart volna beszélgetni az édesapjával, nem ismerte őt, vagy éppen még olyan pici a gyermeke, hiszen karonülő, hogy még úgysem érthette meg. Volt olyan is aki láthatólag régen találkozott édesapjával, és komoly beszélgetés alakult ki közöttük. Volt olyan apa-fiu is akik tudjuk, hogy napi kapcsolatban, szeretet kapcsolatban állnak egymással és mégis volt komoly mondanivalójuk egymásnak, hiszen hosszabb ideig beszélgettek kettesben. Úgy érzem és úgy tapasztaltam, jó és hasznos volt ez a szombat délelötti alkalom. Őszintén tudtunk fiainkkal, apáinkkal beszélgetni.
Sok őszinte kérdés volt megfogalmazva és így nagyon sok őszinte válaszban lehetett részünk illetve őszintén válaszolhattunk egymásnak. Isten áldja meg ennek az alkalomnak a kiötlőjét , megtervezőjét és a kérdések előkészítőjét, és a résztvevőket. Legközelebb is szernénk ilyen alkalmon részt venni.