Mindig öröm és újdonság másokkal együtt ünnepelni. Azokkal pedig akiket már több éve nem láttunk ez még inkább örömteli. Ezért esett különösen jól a Nógrádmegyeri gyülekezet meghívása gyülekezetünk számára az idei hálaadó napjukra.

Ez a különleges esemény szeptember 22-én délután 3 órakor kezdődött és késő délutánig tartott.

 A meghívó gyülekezet lelkipásztora Urbán Gedeon üdvözlését és egy közös éneklést követően Nagy Sándor lelkipásztorunk hirdette Isten kegyelmét és örömhírét a 108. zsoltár 2-7 versei alapján. „Kész-e a szívünk hálát adni?” hangzott a kérdés egy olyan korban, ahol körülöttünk a média és minden hangos a félelmektől, méltatlankodástól és elégedetlenségtől. Három előfeltételt említett meg amely a szív készségére hatással van:

1. Istent látom-e minden életemben tapasztalt áldás mögött?
2. Úgy látom-e magam, ahogy Isten lát engem, mint kegyelemre szoruló bűnöst?
3. Mennyire van tele a szívem félelemmel, panasszal, elégedetlenséggel, amely megakadályozza a hála felfakadását bennem?

A zsoltáríróval együtt akkor tudom elmondani, hogy kész a szívem és lelkem a hálaadásra, ha minden áldást egyenként számba veszek és bűneimmel Istenhez fordulok bűnbocsánatért.

A prédikációt követően énekkari szolgálatok és bizonyságtételek tették még életközelibbé az elhangzottakat.

A délutánt szeretetvendégség zárta, amely a testi szükségeinket is hiánytalanul betöltötte és az ott folytatott beszélgetések egymás jobb megismerését is elősegítették. Örömmel és hálával gondolok vissza az együtt töltött időre, amely ismét Istenre irányította figyelmünket és emelte fel szíveinket.