Gyülekezetünk tagsága és vezetése úgy látta korábban, hogy szükségünk van egymást jobban megismerni, ezért március 19-t erre választottuk.

A napot imaórával kezdtük, majd az istentiszteletet a Vass házaspár köszöntése nyitotta meg. Ezt követően énekkel- zenével és versekkel, illetve bizonyságtétellel folytattuk együttlétünket. Az igehirdetésben lelkipásztorunk,

Nagy Sándor a küldetésünkről és arról beszélt hozzánk a Róma 1,16 alapján, hogy az Örömhír, Isten ereje számunkra, amely képes megmenteni bárkit aki elfogadja üzenetét. Isten pedig nem vár mást tőlünk, mint önmagunk odaszánását szégyenkezés nélkül, örömmel.

A lelki táplálék után bőséges ebéd várt ránk, amelyet a gyülekezet nőtestvérei készítettek számunkra. Ennyi mindent látva, nekem az a sok munka és előkészület jutott eszembe, amit önfeláldozó módon szolgálva készítették nőtestvéreink. Az étkezés melletti beszélgetések, majd a közös játék és ezt követően a lelkipásztorunk által vezetett irányított beszélgetés is azt célozta, hogy még jobban megismerjük egymást, és a másik gondolatait a gyülekezet fejlődésével, és az ebben játszott egyéni szerepünkkel kapcsolatban.

Olyan jó, hogy annyira sokféleségünk ellenére békességben és szeretetben tudtunk/tudunk beszélgetni azokról a dolgokról, amelyek fontosak számunkra!

A nap végén úgy gondolom, mindannyian azzal az érzéssel mentünk haza, hogy a sok előkészület és munka nem veszett kárba, érdemes volt ezt a napot a közösségünk építésére szánni!