Örömmel készültem, amikor meghallottam, hogy kirándulás lesz és Zircre. Eddigi kirándulásokon nem tudtam részt venni.
Csak az időpont szomorít el, mert november 20.-án már hó is szokott esni.
Mindennap figyeltem az időjárás jelentést, és hát mondott havat is. Olyan helyekre készültünk, ahol ilyenkor már télies az idő.
A kirándulás reggelén, az ablakon kinézve láttam, hogy éjjel esett az eső, és még akkor is csepegett. Szomorúan indultam el, de mire a buszhoz értünk, elállt az eső, de borult és párás maradt az idő. Indulás előtt imádságban a Jó Isten kezére bíztuk magunkat.
Az út egy kicsit hosszú volt, de lehetőségünk arra, hogy egymással beszélgessünk.
Az idő így gyorsabban telt és észre sem vettük, hogy már megérkeztünk.
Utunk első célja a Pannonhalmi Főapátság volt. Itt meg tekintettünk egy rövidfilmet, ami az ott élők napi tevékenységével ismertetett meg bennünket.
A Bencés Főapátság a Szent Benedek rend magyarországi központja. Itt működik a Bencés Gimnázium.
Az atyák levendulatermesztéssel és borkészítéssel foglalkoznak.
Vetítés után két csoportba mentünk megnézni a látnivalókat, mert sokan voltunk (64). Egy tekervényes sok lépcsős úton haladtunk a cél felé. A templomot és az altemplomot, tekintettük meg, ahol énekkarunk az akusztikát kipróbálva énekelte el a „Ha Isten békéje lakja szívemet…” éneket. Csodálatosan hangzott. A könyvtárat is megnézhettük ahol 400 000 kötetet tartanak. Vajon mennyi időbe telne ezeket kiolvasni? Bár nagyobb része latinul van írva. Csodálatos látvány volt minden oldal a plafonig tele könyvvel..
A bástyáról szétnézve a kis falura lehetett látni. Ez a panoráma is nagyon tetszett. A pannonhalmi látványoktól elköszönve, újra buszra szálltunk.
Új célunk felé Zircre folytattuk utunkat. Zircre érve az első „nevezetesség az ottani étterem volt, ahol ebédünket fogyaszthattuk el, ami finom és bőséges volt. Az éttermet Bagolyvár fogadó és étteremnek hívták. A Bagolyvár Zirc város legrégebbi épületeként nyilvántartott barokk műemlék.
Ebéd után jót tett a séta, a Zirci Ciszterci Apátság barokk templomba. Itt az idegenvezető bemutatta a templomot. A templom és a monostor több évtizeden át épült. A szobrok, az oltárképek, a csodás mennyezet és sok színes ablak. Nagyon sok szép látnivaló!
Itt is elénekelt énekkarunk egy gyönyörű éneket a „Nagy Istenem, ha nézem…” címűt, az akusztika itt még csodásabb volt.
A látogatás végén már kicsit fáradtak voltunk, de a sok szép látnivaló feledtette velünk. Sok élménnyel gazdagodtunk.
A buszon még egy-két számunkra kedves látnivalót megbeszéltünk, de inkább pihenéssel töltöttük a hazafelé vezető utat.
A Jó Isten meghallgatott, velünk volt és megőrzött. Az eső sem esett. Köszönjük Neki!
És köszönjük azoknak akik segítettek, hogy részt vegyünk ezen a kiránduláson.
Az Önkormányzatnak, akik hozzájárultak ehhez, és akik megszervezték Szűcs Pálnak és Ildikónak!
Módosítás: (2016. február 29. hétfő, 21:19)