Az idén október 14-re esett a hálaadó ünnepünk. Bár minden úgy indult, mint szokott, mégis valahogy egy kicsit más volt. Más volt, mert a személyes emlékek közelebb hozták annak a szépségét, hogy milyen az Isten által vezetett és neki átadott élet hatása a környezetére.
Két személyről emlékeztünk, akiket én sohase láttam, még hírből sem ismertem. Mégis egy kicsit úgy éreztem magam, mint amikor egy családi összejövetelen anekdotázunk a szeretett nagyiról, nagynéniről, nagybácsiról.
Olyan momentumok kerültek elő, amelyek elgondolkodtattak és önértékelésre késztettek: "az életem is ilyen hatással lesz a körülöttem levőkre? Én is fogok tudni ilyen nyomot hagyni azokban, akik ismernek?" A fő üzenet az volt, hogy "Légy fény mások számára!".
Igen! Ez szeretnék lenni! Szeretném, ha az életem azzal lenne jellemezhető, hogy volt egyszer egy, ember aki annyira szerette az Úr Jézust, hogy nem tudott és nem akart nélküle élni, csak vele akart járni és melegséget sugárzott mindenkire úgy ahogy az ő Ura tette anno 2000 évvel ezelőtt!
A megemlékezésen túlmenően ez a hálaadó nap azért is volt számomra maradandó élmény, mert kézzel foghatóan érezhető volt az a szeretet, amely egy szerető család tagjait összeköti. Még a délutáni ebédnél is egymás gondolatát figyeltük és próbáltuk kielégíteni!
Jó volt nem magunkra gondolni, hanem a másikkal törődni! Jó volt együtt lenni, együtt étkezni, együtt imádkozni, együtt szeretni Istent és Jézus Krisztust, aki mindennél jobban szeretett minket!
Szeretettel,János
