


Válasz imáinkra!

Természetes, hogy a két életút találkozott, Eszter és János azóta együtt járják a zarándok utat.
A rákospalotai gyülekezet mindig nagy érdeklődéssel figyelte Viczián testvér életének alakulását. Érthető, hiszen az öröm és a bánat mélységeit együtt éltük át. Összeforrtunk lélekben. Tudtunk együtt örülni meg sírni is. Ez a mostani alkalom éppen az örömről szólt.
János testvérünk a tőle megszokott eleganciával, megnyerő stílusában és ma is hihetetlen memóriával szolgált közöttünk.
Apró epizódokkal színesítette prédikációját bizonyítva, hogy ő sem felejtett el bennünket.
Eszterke kedves bizonyságtétele után a gyülekezet még nagyobb szeretettel zárta szívébe az új társat. Köszöntő szavakban nem volt hiány sem Viczián testvérék sem a gyülekezet részéről.
Végül hozta mindenki János testvérünkről szóló könyvét, mely aláírásával és néhány névre szóló kedves sorral lett értékesebb.
Nehezen engedtük el egymás kezét.
— Jó volt újra együtt lenni!