Szeptember utolsó vasárnapján délután különleges esemény részesei lehettek azok, akik a Rákospalotai gyülekezetbe látogattak. Nagy Lajos testvér születésének 100 éves évfordulójára emlékeztünk.

Sokak számára akik jelen voltak –így e sorok írója számára is–, ez a név kezdetben nem sokat jelentett. Az alkalom alatt azonban megismertünk Valakit,aki életét Urára bízta és világított akárhova „sodorta is az élet”. Szerényen, csendben végezte munkáját, hirdette az igét, segítette azokat akiket Istene rábízott.

 

Mindezt pedig hűségben, dalolva végezte. Igen volt ideje, tehetsége és kedve gondolatait dalokba, versekbe önteni Istent dicsérve olyan időkben,amikor inkább meghurcoltatás, mint dicséret jutott azoknak, akik Isten akaratának követését választották. 

  Elgondolkodtam a megemlékezők bizonyságtételeit hallgatva azon, hogy milyen nyomot hagyunk mi magunk után? Istenre és az Ő kegyelmére mutató felkiáltójel, és fény-e az én életem, vagy valami más? 

Amikor a lelkipásztorunk által idézett felszólítás (Zsidókhoz írt levél 13.rész 7. verse) alapján emlékeztünk Nagy Lajos testvérre, az ige második fele (egy másik fordítást használva) különösen szólt hozzám: „figyelembe véve az ő életük eredményét, utánozzátok hitüket”.

Testvérünk az Úrnál van már, de életének eredménye nem csak az örök élet, amit szerető Urától megkapott, hanem mindazok az életek és hatások, amelyek ezen a délutánon minden jelenlevő számára érzékelhetőek voltak a hozzászólók életében. Egy élő hitű testvér emléke világított és mutatta az utat mindenki számára. Ritka pillanat az ilyen, ezért nem mindegy mit cselekszünk ennek eredményeként! A levélíró egyértelműen fogalmaz: Utánozzátok hitüket!

Hinni és hitben járni manapság nem egyszerű dolog. Annyi minden keserít és félemlít meg, annyi minden aggódni való van az ember életében! De mi más lehet megoldás mindezekre, ha nem a hit és a hűség az Úr Jézus Krisztus elhívásához? Hiszen a körülöttünk remény nélkül élő emberek számára ki és mi más lehetne a példa, mint egy olyan élet, mint amit Lajcsi bácsi is megélt!

Kövessük hát és utánozzuk ebben őt és kövessük Urunkat olyan hitelesen ahogyan ő is tette!