hír

„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.”
Lukács 21,26
 

Aktuális

"Napfény" nőikör

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatás

FacebookGoogle bookmarkTwitter

napfeny

   Ősszejöveteleinkre mindenkit szeretettel hívunk és várunk.

 

 Kötetlen formában megosztjuk egymással akár lelki, akár fizikai természetű örömeinket, gondjainkat, megtapasztalásainkat.

minden hónap 2. és 4. keddjén 
15:00 órakor,
dr. Szabó Istvánék otthonában
(XV.ker. Széchenyi utca 41. szám), jövünk össze.
 
Vidám szívvel, énekekben, imádságokban magasztaljuk Istent.

 

Ha szabaddá tudod tenni magadat ebben az időpontban és baráti közösségbe vágyol, bátran csatlakozz hozzánk!

 

Jó volt együtt!

Írta: Lehotai - Kéri János

FacebookGoogle bookmarkTwitter

    Az idén október 14-re esett a hálaadó ünnepünk. Bár minden úgy indult, mint szokott, mégis valahogy egy kicsit más volt. Más volt, mert a személyes emlékek közelebb hozták annak a szépségét, hogy milyen az Isten által vezetett és neki átadott élet hatása a környezetére. Két személyről emlékeztünk, akiket én sohase láttam, még hírből sem ismertem. Mégis egy kicsit úgy éreztem magam, mint amikor egy családi összejövetelen anekdotázunk a szeretett nagyiról, nagynéniről, nagybácsiról.

 

    Olyan momentumok kerültek elő, amelyek elgondolkodtattak és önértékelésre késztettek: "az életem is ilyen hatással lesz a körülöttem levőkre? Én is fogok tudni ilyen nyomot hagyni azokban, akik ismernek?" A fő üzenet az volt, hogy "Légy fény mások számára!".
Igen! Ez szeretnék lenni! Szeretném, ha az életem azzal lenne jellemezhető, hogy volt egyszer egy, ember aki annyira szerette az Úr Jézust, hogy nem tudott és nem akart nélküle élni, csak vele akart járni és melegséget sugárzott mindenkire úgy ahogy az ő Ura tette anno 2000 évvel ezelőtt!
A megemlékezésen túlmenően ez a hálaadó nap azért is volt számomra maradandó élmény, mert kézzel foghatóan érezhető volt az a szeretet, amely egy szerető család tagjait összeköti. Még a délutáni ebédnél is egymás gondolatát figyeltük és próbáltuk kielégíteni!

 

 

Jó volt nem magunkra gondolni, hanem a másikkal törődni! Jó volt együtt lenni, együtt étkezni, együtt imádkozni, együtt szeretni Istent és Jézus Krisztust, aki mindennél jobban szeretett minket!

Szeretettel,János

 

 

Elődökre emlékeztünk

Írta: Dr. Szabó István és felesége

FacebookGoogle bookmarkTwitter

           Áldott hálaadó napunk volt az elmúlt vasárnapon, Rákospalotán. Újból átélhettük, hogy milyen felemelő, helyreállító és megerősítő, amikor előszámláljuk életünk rövidebb-hosszabb idejének eseményeiben azt a sok kincset, amit Isten nekünk adott érdemtelenül, ingyen kegyelméből.

          Különösen sokat jelentett nekünk - az elődeinkre való emlékezés az imaházmegnyitás 75. évfordulója kapcsán - az a hit ami a nehéz gazdasági helyzetben is bátorította az akkori gyülekezeti tagokat, hogy merjék vállalni az építkezést. Isten velük volt, hitüket látható módon is igazolta, mert egy év alatt megépült az imaház, külső anyagi segítség nélkül.

          Megerősödhettünk abban, hogy ma sem kell mást tennünk, mint önmagunkat teljesen Isten szolgálatára oda szánni és végezni azt, amire Ő indít, készséggel és örömmel!


Szeretettel: Szabó István és felesége, Kornélia

   

Győzedelmeskedjen az igazság

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. Nyomtatás

Írta: Dobner Béláné 2012. március 07. szerda, 15:20

FacebookGoogle bookmarkTwitter
 Ökumenikus Világ imanap, Malajziától Rákospalotáig.

 A rákospalotai gyülekezetek is közösséget vállaltak a malajziai testvérekért tartott közös imádságban 2012. március 2-án. Bekapcsolódtak a református, a római katolikus, az evangélikus, Isten Egyháza és a baptista testvérek. Így szép számmal és ökumenikus közösségben vehettünk részt a Juhos utcai Evangélikus templomban imádságra. Az alkalom témájában változatos volt. Megismerkedtünk az ország zenéjével és kultúrájával.

Egyik testvérünk - aki több évig élt Malajziában -- különböző használati tárgyakat, dísztárgyakat, festményeket hozott magával. Ezekről néhány perces bemutatót tartott. Az ország legnagyobb ünnepe a Thaipusam, a vallások békés együtt élésének példája. A vallásszabadságot az ország alkotmánya is rögzíti. A tekintélyelvű kormányzás ellenére az emberi és lelkiismereti szabadság érvényesül. Ezzel szemben viszont, a nők ellen elkövetett erőszak családon belül és kívül súlyos probléma. Jó volt hallani, hogy vannak hírneves asszonyok és szervezetek, akik következetesen kiállnak a nők jogaiért.

Az igehirdetésben/Lukács 18,1-8/ A hamis bíró és az özvegyasszonyról hallottunk. Az asszonyéletében a kitartás meghozta az eredményt. Elnyerte igazságát. Szüntelen imádkozzunk, hogy győzzön az igazságosság! Mai magyar életünkben is égető szükség van arra, hogy az igazságosság győzedelmeskedjen. Amikor évekkel ezelőtt a malajziai nők összeállították a mostani anyagot, még nem gondoltuk, hogy ennyire időszerű imatéma lesz nálunk is az igazságosság. /33. zsoltár/

Számomra ez az este ismét különleges élmény volt. Malajzia megismerésén túl, találkozhattam, tizennyolcadszor, a rákospalotai Krisztust hívőasszonyokkal. Régi jó ismerősként beszélgettünk. Az est végén még egy új éneket is megtanultunk  "Az Úr hívó szavára mi együtt indulunk...". Megkóstoltuk Malajzia egyik csemegéjét a sült banánt. "Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!"/133.zsoltár /

   

4. oldal / 4

 
 
 
 
 

Ma 2024. március 28, csütörtök, Gedeon és Johanna napja van.