Erzsike nénjeTabajdi Gáborné – ÉLT
(rendhagyó nekrológ)

Mindannyian nyomokat hagyunk életünk során másokban. Különösen igaz ez azokra, akiknek az élete nem csak elmúlik, de akik az életet leÉLIK. Ezt tudjuk mi is, mégis sokszor mintha elfelejtkeznénk róla. Az élet rohanása, a rengeteg feladat és felelősség elvonja tekintetünket erről a tényről, és később –sokszor igencsak megkésve– ismerjük fel, hogy valamit nagyon elrontottunk (máshogy kellett volna élnünk, cselekednünk, beszélnünk, és gondolkoznunk).

Vannak azonban olyan pillanatok, amelyek megállítanak és ismét felhívják figyelmünket Isten elhívására és arra, hogy „Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.” (Lukács 12:23). Ilyenek pl. azok a momentumok, amikor egy testvérünk eltávozik.

 

Emlékszem Erzsike nénire, kedves arcára, aki már első alkalommal amikor betértem a gyülekezetünkbe szeretettel követett. Mindig mosolygós tekintete, szolgálatkész megnyilvánulásai, amivel mindig a békességet kereste és hirdette melegséggel tölt el még most is, hogy már elment. Sajnos sokszor csak akkor tudatosul bennünk egy másik ember értéke, amikor már nem tudjuk felé kimutatni mit érzünk. Én is még annyi mindent mondtam volna, köszöntem volna meg Neki – de már nem lehet. Isten, aki tudja és ismeri Őt úgy látta jónak, hogy 77 évesen megszabadítja földi szenvedéseitől és új testtel, és jelenlétével ajándékozza meg.

Nehéz élete volt, de mégis derűsen, másoknak szolgálva viselte terheit. Ezért volt mindig felüdülés a vele való beszélgetés, vagy akár csak egy összekacsintó mosoly is. Mert tudhattuk, hogy mosolya, beszéde és tettei mögött őszinte a szeretet.

Szeretnék én is ilyen lenni! Bárcsak minél többen hasonlítanánk ebben egymásra és legfőképpen a mi Urunkra Jézus Krisztusra, aki szintén őszinte szeretettel, odafigyeléssel és törődéssel fordult felénk és vár ránk minden nap! Mégis a vele való beszélgetéseink (imáink) sokszor oly felszínesek, és a Bibliát sem mindig azzal a vággyal olvassuk, hogy megismerjünk valamit még Belőle. (Tisztelet a kivételnek!)

Az a sok ember, aki meglátogatta, felhívta Erzsike nénit még életében, vagy aki imádkozott érte, vagy csak gondolt rá, illetve elment a temetésére az mind azt mutatta be és igazolta vissza, hogy érdemes úgy élni amire az Úr Jézus elhívott bennünket. Nem a külső adja az igazi gazdagságot, hanem amit Isten munkál bennünk, amivé csak Ő tud átformálni. De jó, hogy Nála nincs lehetetlen küldetés, Nála nincs reménytelen eset! Ő kész belőlem és belőled is értékes személyt formálni, aki világít minden ismerőse számára, aki kész magát feladni Uráért és így Rajta keresztül másokért.

Isten adjon vigasztalást családjának és nekünk is, akiknek ez a drága lélek annyira hiányzik!

 
 
 
 
 

Ma 2018. június 18, hétfő, Arnold és Levente napja van.