FacebookGoogle bookmarkTwitter

P1240389a

Sokféle kihívással, gonddal kell szembenéznie egy szülőnek minden évben. Különösen igaz ez az iskolai szünidőre, amikor gondoskodni kell a gyerkőc tartalmas és számára is érdekes, izgalmas elfoglaltságáról. Általában a nagyszülők jönnek ilyenkor számításba először, másodszor pedig a nyári iskolai vagy egyéb táborok. De ez utóbbiak közül melyiket válasszuk? Melyik fog tetszeni a gyereknek? Kikben lehet megbízni annyira, hogy a szemünk fényét egy hétre rábízhatjuk?

 

Rákospalotán ebben az évben is meghirdetésre került az általános iskolások (6-14 évesek) részére az un. Szivárvány Tábor, „a Titkos ügynök” alcímmel, amelyre bárki jelentkezhetett megkötés nélkül, és ahol érdekes, izgalmas foglalkozások (korongozás, kalandpark, kézműves foglalkozások, versenyek és arcfestés stb.) mellett az evangélium üzenetével is megismerkedhettek a gyerekek.

Az öt napos tábor most pénteken fejeződött be és a mai (vasárnapi) istentisztelet végén a gyülekezet egy kis ízelítőt kapott a hét élményeiből.

Amikor a sok örömteli gyerekarcot láttam, és azt a mély koncentrációt figyelhettem meg az arcukon, amely akkor jellemző az emberre, ha valamit nagyon élvez, vagy valamit nagyon el szeretne érni, csodálattal vegyes örömöt és hálát éreztem. Nagyon sok hívő ember ugyanis szereti a jól megszokott környezetében, nyugalomban tölteni szabad idejét. A munkahelyi stressz, a nem hívő környezetből érkező kihívások megterhelik életünket annyira, hogy a szabad időnket már inkább az ismerős arcok között, az otthoni kényelemben, nyugalom töltjük szívesen. Mégis, ahogy néztem a gyerekeket és azokat a testvéreket, akik velük egy héten át foglalkoztak úgy éreztem, hogy ha Isten előtt egyszer számot kell adnunk az e földön eltöltött időnkről, és tetteinkről, akkor azok a testvéreim, akik szabad idejüket vadidegen kisgyerekek felügyeletére, szórakoztatására és tanítására használták –fáradtságot nem kímélve–, helyesen használták fel azt, ami Istentől kaptak. Hasonlóan azokhoz a szolgákhoz, akik a kapott talentumukat megforgatták és uruknak kamatostul adták azt vissza. Ezek a testvérek is jól gazdálkodtak a rájuk bízott adományokkal!

A gyerek-arcokról sugárzó öröm azt mutatta, hogy mégis mennyire hálás dolog a gyermekek felé végzett szolgálat. Lehet, hogy részükre ez az alkalom volt az első találkozás olyan emberekkel, akik életüket Isten és az Úr Jézus akarata szerint szeretnék élni.

Valamely példa követésre való érdemességét az mutatja első körben, hogy mit áldozunk be érte. Nekem ezek a testvérek azzal, hogy kevéske szabadságukat az Úrnak adták a gyerekek szolgálatára, hitelesítették hitüket.

Örülök, hogy ilyen türelmes, szolgálatkész szeretettel teli testvérek között élhetek!

 
 
 
 
 

Ma 2018. április 22, vasárnap, Csilla és Noémi napja van.