Eljött ismét szép tavaszban anyák napja, gyermeknap, no meg a kórustalálkozó. Idén remekül felújított evangélikus nagytemplom adott otthont a kerület egyházi kórusainak. A kedves nagytiszteletű Erzsébet asszony igazi házigazda volt. Bevezetett, felvezetett, levezetett, szólta az igét, majd a végén megáldott mindenkit a tőle megszokott mosolygós lelkülettel.
Mi énekesek pedig kíváncsian vártuk, hogy a „szomszéd” vajon mit hozott?
Szomorúan tapasztaltuk, hogy néhány kórus hiányzik különböző akadályok miatt. Legjobban a Lumen Christi énekkart sajnáltuk, hiszen jelenlétük és gospeleik mindig élénk szint hozott az ilyen találkozókra. Annak viszont nagyon örültünk, hogy új, friss, fiatal hangokat is hallottunk.Pl. a MÁV-telepi ifjúsági gitáros kórus részéről.
Az újvárosi református testvéreink Illyés Zsuzsanna vezetésével leleményesen, ügyesen használták ki lehetőségeiket énekre-fuvolára.
Mindenki szeretettel fogadta Balog Csengét, aki éppen itthon van és aki a régi szívvel és precízséggel vezette az Óvárosi református énekkart.
Az újpalotai Katolikus templom kórusa Laufer István vezetésével szólalt meg. Külön értéke ennek a munkának, hogy néhány évvel ezelőtt ezen a helyen nem is volt kórus.
A másik katolikus énekkar is igen profi módon szolgált a fiatal Ress Tamás vezetésével.
Nem csak a megjelenésükben voltak egységesek, de fegyelmezett jó hangokkal bíró énekeseket hallottunk most is.
Az evangélikus gyülekezet kórusa élén is egy fiatal karvezető Hulej Klaudia áll, aki szép és kitartó munkát végez. Ez látszik az újabb szolgálatokon.
Végül, de nem utolsó sorban (hiszen mi énekeltünk először) magunkról is egy-két szót. Komolyan vettük a szolgálatot, teljes volt a létszám. Nagyon szépen szólt a hálaadó ének mert mindenki magáénak érezte a mondanivalóját. Ebbe a környezetben először megszólaló férfikarunk pedig kellemes meglepetést és nagy tetszést váltott ki. Többen a legszebb szolgálatnak minősítették, várva a folytatást, - mi is!
Andika a billentyűknél, Zsuzsanna az énekkar előtt szolgált magas szinvonalon.
Azért a népszerű dr. Gergó Lajos sem maradt munka nélkül. Ő tanított be és dirigált egy tezei éneket mindenkinek.
Még egy szomorúság volt ennek a napnak: kevés volt a vendég aki hallgatni akart. Amikor az összevont nagykórus előre jött – alig maradtak a padokban.
Ennek ellenére Gárdonyi Zoltán örökérvényű műve: a Mondjatok dicséretet nagy erővel szólt a jó akusztikájú templomban.
Ezután még sokáig együtt voltunk az „asztalok körül” (nem csak azért mert kinn zuhogott az eső). Jó volt találkozni régi és új barátainkkal.
Az Úr áldja meg valamennyiünk munkáját, szolgálatát.
