„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Máté 18,19-20
Budapesti születésű vagyok, ennek ellenére gyermekkoromban sok időt töltöttem nagymamámnál Tivadaron, egy aprócska faluban, mivel édesanyám onnan származik. (Tivadar, Szabolcs Szatmár Bereg megyében található, Fehérgyarmattól 10km, Tarpától 5km távolságra.)
Ott a Kisar-Tivadari – az egykor 35 fős - gyülekezetben tapasztaltam meg először, majd utána még nagyon sokszor a „szórványgyülekezeti lét” áldásait és hátrányait.
A 60-70-es években, a falvak folyamatos lélekszám csökkenést szenvedtek a nagy szocialista átrendeződésben. Az iparosodás időszakában a falvak fokozatosan kiürültek, elidősödtek. Édesanyámék hárman, Piros testvérék négyen ebben az időszakban vándoroltak el. Ők Budapesten telepednek le, az ottani gyülekezeteket szaporítva!
1970-es Tiszai nagy árvízben az imaház odaveszett.
Új imaház építése, a Kisarból Amerikába kivándorolt testvérek segítséggel vált lehetségessé. Az építési telket Fodor Lajos gyülekezetvezető testvér ajándékozta a gyülekezetnek.
Az új imaház megépülte ellenére folyamatosan csökkent a lélekszám az elhalálozások miatt. Jelenleg 5 fő maradt a gyülekezetben, Fodor Lajos és családja, és 2 nénike (Ida néni és Erzsike néni).
Jelenleg Nagyvarsány támogatja az aprócska gyülekezetet, időnként összehozva a körzet többi gyülekezetéből is a testvériséget, egy-egy istentiszteletre.
Szívesen emlékszem vissza 2 lelkipásztor testvérre, akik fáradhatatlanul végezték munkájukat, kerékpárral vagy gyalog bejárva a körzetet:
Kovács László (17 év)
Bánkuti Gyula (15 év)
Óriási felelősség és munka volt az övék, amit nagy szegénység közepette kellett végezniük. Jól emlékszem, hogy a kis gyülekezet testvérisége, köztük nagymamám is sokat segítették őket természetbeni (élelem) adományokkal. Egy-egy tyúkkal, száraztésztával, miegymással.
Jelenleg Magyarországon a 361 településen van baptista misszió. Ezen települések kb. 50%-a szórványgyülekezet (kb. 172 település).
Itt az átlag létszám 8 fő. 100 helyen nincsenek fiatalok, csak 60 év fölöttiek. Ezeken a helyeken nem várható szaporodás.
Szórványgyülekezet? A lassú elfogyás helye, az a hely ahol nincs tovább. Kizárt minden remény, álom, tettvágy. Omladozó imaház, dzsungellé vált temető.)
Szórvány (1) jelentése = szétszóratás, elvettetés , a lassú elfogyás helye, ahol nincs tovább
DE van további jelentése is!:
Szórvány (2) jelentése = szétszórás, elvetés, ahogyan a magot vetik és szórják a földbe!!
A szórványgyülekezetek, a szórványlét lehetőség, hisz izzó parazsak, sőt világítótornyok Ők! A szórványlét az egyház testének szívdobbanása!
Ha ott még „ketten vagy hárman a Krisztus nevében összejönnek” az egyház is él! És ha nem lenne többé, aki közéjük (a szórványba) menjen, az egyház a küldetését adná fel, hiszen egész berendezkedésével, szervezeteivel, erőivel a gyülekezetekért létezik. Az egyházunkban nincs nagyobb mint a gyülekezet, akármilyen maradék legyen is az!
De mit tesz az ember és mit tesz az Isten ebben a helyzetben?:
a) Az ember
- beletörődik, netán elméleteket talál ki,
- megmagyarázza a helyzetet: így kellett ennek lennie
- próbálja maga megoldani a helyzetet
- kell egy új pásztor
- le kell cserélni a vezetőséget
- új törvényeket és szabályokat kell behozni
- változtatni kell az istentiszteleti rendet, stb.
b) Mit tesz ISTEN e-közben: szeret és vár minket!!
Ő nem mond le rólunk. Ugyanazzal a szeretettel szeretett, szeret és fog szeretni minket!
Ez a mi reménységünk! Ebben bizakodhatunk csak. Ha magunkra nézünk, akkor nincs esélyünk, de ha észrevesszük és felismerjük Istent, akkor van jövőnk!
„ ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.
Tudunk-e egy szívvel, egy lélekkel Istenhez kiáltani? Erre van most nagy szükségünk. Sírni Isten jelenlétében, ha kell, elmondani bűneinket.
Van-e vágy a szívünkben erre? Válaszoljon most ki-ki magának.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”
Mit jelent ez? Azt hogy minden istentiszteleten, - legyen az nagy gyülekezetben, vagy szórvány gyülekezetben,- minden bibliaórán, minden imaórán, minden csendes személyes beszélgetés során, itt ezen az alkalmon bizonyosak lehetünk abban, hogy eggyel többen vagyunk, mint ahányunkat össze lehet számolni, mert Ő köztünk van! Jézus a központja minden összejövetelünknek.
Az Ő nevében összejönni, azt jelenti: Őmiatta, Őérette, Őt keresve, Őt akarva. Az Ő közelében változni, megszentelődni.
Jézus nevében összegyűlni és együtt imádkozni, kölcsönösen bocsánatot kérni egymástól: ez az előfeltétele annak, hogy felülemelkedjünk a széthúzásokon. Kis kezdeményezésnek tűnhet, de „semmi sem jelentéktelen, ami szeretetből történik”.
A köztünk lévő Jézus az „egységünk forrása”, aki megmutatja az utat és feladatainkat, hogy az egység eszközei lehessünk.
Bizony valóság az ígéret, hogy Ő jelen van, ahol ketten, hárman összejönnek a nevében, hiszen ott él azokban, akik róla vallást tesznek. Így együtt élhet vele minden hívő ember. Együtt élni vele, aminek a következményeit a szó szoros értelmében életbevágóan komolyan kell vennünk!
De vajon elmondhatjuk-e magunkról: hogy együtt élek Krisztussal?
Ő isteni természetére nézve a mennyei dicsőségben van, de a Lelke által, igéje által beszél velünk, bátorít minket, megfedd, vigasztal - mikor mire van szükségünk.
Jézusnak nem közömbös, hogyan alakul a sorsunk, ezért az Ő szüntelen jelenlétében járhatunk.
De vajon ott járunk-e? Vagy pedig néha azon ügyeskedünk, hogyan lehetne valamit az Ő háta mögött, az Ő tudta nélkül végrehajtanunk? Mert magunk is érezzük, hogy ezt jobb, ha nem látja. Viszont olyan nincs, amit Ő nem lát.
Jézus állandó jelenléte a békességünk, tartásunk forrása, de ez a felelősségtudatunk forrása is!
Életünk az Úr színe előtt zajlik. Neki fontosak vagyunk.
Ő egyetlen szavával meg tudja mutatni az irányt, és meg tudja sokszorozni az erőnket, és meg tudja sokszorozni ennek a gyülekezetnek és minden szórvány gyülekezetnek az erejét, a továbblépés érdekében.
Jézus cselekszik. Cselekszik először bennünk, és azután általunk.
Az a kérdés: vállaljuk-e Őt ebben az istentelen világban? Vagy pedig szégyelljük a Krisztus evangéliumát és az Ő szent nevét?
Óriási bíztatás volt a rákospalotai gyülekezetnek a múlt heti imaórai ige:
Ézsiás 43,18-19
18. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
19. Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok”
Legyen ez az ige, bátorítás és bíztatás a Nyitott ajtó gyülekezetnek is ez évben! Legyünk nagyon hálásak, és köszönjük meg istennek, hogy újat kezd velünk az Úr!
Engedjük, hogy újat kezdjen velünk az Úr.
Engedjük, hogy megbátorítson bennünket, hadd legyen naponta boldog tapasztalatunk, hogy aki minket hallgat, Őt hallhatja meg.
Miközben mi talán nem tudunk könnyen beszélni, nem tudjuk jól kifejezni magunkat, de ha azt a keveset hittel vállaljuk és továbbadjuk, Ő meg fogja sokszorozni. Erőt ad a szónak, és általunk is munkálkodik.
Jézus a Máté 5:14-ben a Hegyi Beszéd részeként, így fogalmaz: „ti vagytok a világ világossága”! Nem jövő időben, hogy ti lesztek. Ti vagytok már most a világ világossága!
Jézus szava óriási bíztatás számunkra!
Imádkozzunk, hogy hadd legyen világítótorony, és töltse be ezt a feladatot Magyarországon az összes szórványgyülekezet!
Könyörögjünk azért, hogy legyen elég erejük betölteni ezt a szolgálatot. Nyújtsuk ki imakarjainkat és segítő kezünket feléjük.
Imádkozzunk, hogy töltse be a feladatát a Nyitott Ajtó gyülekezet és a rákospalotai gyülekezet is!
Töltsük be ezt a feladatot mindannyian egyen-egyenként, és hagyjuk, hogy újat kezdjen velünk az Úr!
