Pannonhalma - Zirc, ’05.11.21, szombat
Egy nagy-busz megtelt. A közösség-fejlesztést az önkormányzat támogatása lehetővé tette, így a résztvevők kedvezményesen jöhettek kirándulni.
Nekem változott élményt jelentett Pannonhalma, több évtized után. A megépült fogadóközpont, az ismertető film és a gazdag emlék választék újdonság volt. Változott a mai lehetőség is a kép- és mozgó-kép készítéssel, mellékelek belőle.
Hogy időben a tett-helyre érjünk, már 7.00-kor indultunk, a rövidebb alvás után. A létszámba befért néhány ismerős vendég is.
Az előkészítés terhét a Szűcs házaspár vállalta, és a nehézség ellenére (60 ülőhelyes busz, étterem váltás,…) közepette is kiválón teljesített, köszönet érte. Az úticélokról is adtak tájékoztató ismertetést az utazás közben.
Pannonhalma
A 996 óta működő Bencés szerzetesi közösség helye máig a magyar történelem kiemelkedő része. Az utóbbi években jelentős helyreállítás és bővítés után megnőtt a gazdasága, oktatása, a turista forgalma.
A gyülekezetünk csoportjának a fogadó-házban egy rövid mozgóképes ismertetőn bemutatták Pannonhalma létesítményeit, munkáját. A kiadványok, termékek, emléktárgyak bő választéka kínálta magát. Engem megfogott a levendula szappan, meg a borostyános kis angyalka, az ének-szöveg hozzá: ›Angyal szeme vigyáz rám…‹ (ÉU 131)
Másokat megfogott a víz, bő bor,… választék.
A történelmi épület-együtteshez több száz-méteres egészséges séta vezetett a jó levegőn, a kétórás busz-ülés után. Az ég fedett volt, de nem esett és fújt, épp alkalmas volt.
Az idegen-vezetés innen végig bő tájékoztatással elevenné tette a látottakat. Az eligazítást több különböző tárgyú tábla is segítette.
Először St. Márton apátsági templomba mentünk, a bronz-kapun át.
A koronkénti bővítés, átépítés, és a 21. századi tatarozás után számos különleges látnivaló érzékeltette a történelmi levegőt.
A templom világítása a kiemelkedő látnivalóra irányult, bensőséges finomsággal. A gyülekezetünk itt énekre fakadt a sötét padokban: ›Ha Isten békéje lakja szívem…‹ (EVK 61)
A katolikus hitgyakorlat különlegessége, pl. egy tábla emlékeztet a padlón: 
Az altemplomban most nem láthattuk a St. Márton ereklyét a monstrancban, mert másutt vendégeskedik. De a padlóban egy emlék-tábla alatt van eltemetve az annak-idején itt tanult Habsburg Otto szíve, a rendelkezése szerint.
A kerengőnél néhány különleges régészeti feltárás múltat idéz, pl.
A mostani turista-útban nem szerepel a szerzetesi, aggok otthona és a fiú-gimnázium bemutatása, amire több évtizede a látogatásomkor részesültünk.
A következő hely a könyvtár volt.
Ebben a térben a történelmi könyvállomány látható, de a nagyobb, és a levéltár állománya az alatta levő zárt helyen van. Különösen a nemzeti kincset jelentő levéltári anyaggal. Mindkét helyen a térben mért és szabályozott a hő és pára. Az ősi koronázási palást kiállítási helye is itt van, de vendégeskedik, így nem láthattuk. Láttuk viszont a másolatát két ősi okiratnak, a pannonhalmi és a tihanyi apátság alapító-levelének, amit szintén itt őriznek. Ez utóbbiban van a legrégibb néhány írott magyar szó is.
Egy szép kottás énekeskönyvet is láttunk:
Zirc
Pannonhalmán lett volna az ebéd, de ütközés miatt Zircen talált helyet a Szűcs házaspár. Az oda-utazása után egy történelmi épületben, a Bagolyvárban csillapítottuk a gyomor-korgást.
A finom ételtől eltelten kisebb egészséges sétával meglátogattuk az apátsági templomot.
A gazdagon helyreállított és bőven aranyozott fa kegytárgyakat. Az énekkarunk itt is megszólalt, és a hangzás ebben a térben különlegesen szép volt: ›Nagy Istenem, ha nézem…‹ (GyÉk 12)
Az idegenvezető hangosítva ismertette a tudni- és látnivalókat. Későre járt, a könyvtár látogatatást már el kellett hagyni.
Bőven ránk-esteledett, haza kellett indulni. Este 7-re élményekkel telten épen érkeztünk. A résztvevők egyöntetűn magas-fokú megelégedésével.
Külön köszönet az Önkormányzat támogatásért, ami erősítette a közösségi kapcsolatot.
(kép, szöveg: ójel)