hír

"Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."  
                          Apcsel 2:37-39
 
FacebookGoogle bookmarkTwitter

A kérdés nem először tevődik fel a baptista gyülekezetek közel 500 éves történetében.

A válasz tartalma évszázadok óta ugyanaz: a baptisták Istenre figyelő, rá hagyatkozó emberek, akik életüket a teljes Bibliára, az Örökkévaló Isten szavára alapozzák.

 

E válasz minden korban megállta, megállja a helyét: vértanú elődeink korában, különféle diktatúrák idején, s persze a szabad hitgyakorlat idején is. A történelemben Isten gondoskodó szeretetét látjuk, és nem saját őseink múltbéli érdemeit.

 

Ha a válasz ennyire magától értetődő, miért van szükség egy ilyen különösen csengő, idegenszerű elnevezésre: baptista? Nos, kezdjük először is egy kis görög nyelvleckével, hiszen az Újszövetséget, azaz Jézus Krisztus földi életét követő részét ezen a nyelven írták. A görög baptidzó szó - ahonnan a baptista név ered - gyakran szerepel az Újszövetségben, a jelentése pedig ez: bemerítek, alámerítek. A pusztai próféta, Keresztelő János volt az első az Újszövetségben, akinek a bűnbánatra szólító tanítása nyomán emberek sokasága döntött úgy, hogy felhagy addigi bűnös életével, elfogadja Isten kinyújtott karját. Ennek jelzésére ábrázolására a Jordán folyóban bemerítkeztek, azaz kérték Jánost, merítse be őket teljesen a vízbe, s így látható, hitvalló módon is, ismerőseik szeme láttára jelezték döntésüket: megértették Isten szándékát, s a továbbiakban annak megfelelően, azaz tisztán kívánnak élni. Ugyanebben az időben Jézus Krisztus is bemerítkezett, s bár ő soha nem követett el bűnt , mégis példát adott nekünk, bűnös, de Isten számára értékes embereknek. A Biblia emberei mindig akkor kérték bemerítésüket, amikor szívvel, hittel, értelemmel vállalni tudták uruk, Jézus Krisztus akaratát és döntését: "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik."1 Ezt teszik a magyar baptisták körülbelül 12 ezren és ezt teszik a világ bemerített baptistái körülbelül 34 millióan. Felismerve Isten hívó szavát, szabad akaratukból megvallják hitüket gyülekezetük előtt, majd a gyülekezet lelkésze az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére bemeríti őket.

A XVI. században Svájcban, Németalföldön és a mai Ausztria területén sokan kezdtek egyre komolyabban arra törekedni, hogy a gyakorlatban éljék meg mindazt, ami a Szentírásban található. Természetesen nem csak a keresztség, azaz a bemerítés fentebb már említett bibliai, hitvalló módját, hanem más alapigazságokat is hangsúlyoztak, mint például azt, hogy minden ember egyenlő jogokkal elnyomás nélkül, szabadon kell, hogy éljen. Figyelemre méltó, hogy ez utóbbi gondolatot milyen korán megfogalmazták ezek az Istent kereső emberek, akiket a köznyelv gúnynévként - akkoriban anabaptistáknak hívott. A baptista szó jelentését már ismerjük, az ana szócska pedig szintén görög nyelven ennyit jelent: újra. A két szó ősszetételéből származó anabaptista kifejezés újrakeresztelőt jelent. Ezek az emberek ugyanis nem keresztelték meg akarat nélküli csecsemő kisgyermekeiket, hanem megvárták azt az életkort, amikor az Isten ügyhez csatlakozni kívánó ember már tudatosan is megérti, mire vállalkoz ik. Addig pedig természetesen becsületben, hitben nevelték a gyermekeket. Azok a felnőttek pedig, akik csecsemőként már átestek a keresztségen kisgyermekként, később hitük megvallása után bemerítkeztek, ami kritikusaik számára újrakeresztelés (anabaptizmus) volt. Az anabaptisták között egyszerű közemberek, parasztok, kiművelt tudósok, és kézművesek egyaránt voltak. Az anabaptisták haladó, mégis általában megfontolt életfelfogása, szerény, becsületes, de nem maradi életvitele nagy hatást gyakorolt elsősorban azokra, akik sem anyagi, sem vallási téren nem élveztek szerencsésebb társaikhoz hasonló egyenlőséget. Anabaptista eleink közül sokan szenvedtek hitükért mártírhalált: máglyahalál, vízbefojtás, pallos által estek el. Álljon itt egyikük ma is érvényes mondata: "Az igazság halhatatlan!"2 Az anabaptisták kulturális öröksége nem csupán könyvtárakban, de a művészetben is fennmaradt. Ma is vásárolhatunk ún. habán stílusú kerámiákat: a kék, zöld, sárga festésű, fehér zománcú, arányo s formájú alkotások érthető módon váltak a XVI-XVII. század kelendő portékáivá. A habánok Morvaországból érkező anabaptisták voltak, akiket Bethlen Gábor fejedelem az üldözések elől befogadott, kiváltságlevéllel nekik ajándékozta Alvinc községek 1621-ben. Fejlett kézműves-kultúrájuk Erdély-szerte megbecsült polgárokká tette őket. Ferdinánd és Mária Terézia ideje alatt újra tűzzel-vassal üldözték őket: részben megölték, részben erőszakkal vallásuk megváltoztatására kényszerítették őket. Ezzel nem csupán az anabaptista kézművesek, kereskedők, orvosok, tanárok, gyógyszerészek pályafutását, de egy időre a baptista-anabaptista hitgyakorlat útját is berekesztették.

Az angol szigetországban a baptista misszió (küldetés) a körülményekhez képest szabadon élhetett, így ott alakulhatott meg az első, mai értelemben vett baptista gyülekezet 1612-ben. Innen terjedt tovább az Egyesült Államokba, ahol mára több tízmillióan követik baptistaként Jézus Krisztust.

Ne feledjük: "Az igazság halhatatlan". A kontinentális Európában már-már kihalófélben lévő baptista kegyességi irányzat újra megélénkült mindössze egy ember megtérése, azaz Istenre találása nyomán. Jonann Gerhard Oncken (1800-1884) Angliában tért meg, de Németországban merítkezett be Barnaby Sears amerikai teológiai professzor által. Hamburg néhány éven belül az európai baptista misszió kiindulópontjává vált, s amikor a város harmadát 1842-ben tűzvész pusztította el, a baptista gyülekezet önzetlenül segített a károsultaknak. Többek között ez vezette megtérésre a Hamburg város újjáépítésére Magyarországról érkezett három fiatalembert, akik hazatérve maguk is az igazság hirdetésének szolgálatába álltak. Az első magyarországi bemerítés valamikor a forradalom évében, 1848-ban történt, a másodikra viszont közel 20 évet kellett várni. A kezdeti nehéz körülmények ellenére is a kitartó, becsületes hitgyakorlat meghozta eredményét, a huszadik század elejére a baptista gyülekezetek hazánk elismert felekezetévé váltak.

A Magyarországi Baptista Egyház 1906-tól Lelkészképző Főiskolát üzemeltet. A második világháború idejéig sok száz gyermeket oltalmaztak a Budán található Árvaházban. Ma a Baptista Egyház ifjúsági tábort, szeretetházakat (idősek otthona) üzemeltetve végzi karitatív munkáját. S - hogyan ez a híradásokból is kiderül - azonnal siet a katasztrófa sújtotta területek lakón segíteni függetlenül azok vallási vagy egyéb hovatartozásától. A Magyarországi Baptista Egyház több, mint 300 gyülekezetből áll hazánkban, és a hazait meghaladó számban élnek magyar baptisták a mai Románia területén, de sok magyar baptista él Kárpátalján, a Felvidéken és a Vajdaságban is.

"1902. augusztus 5-én az újpesti gyülekezet bizonyságtevői tartották Rákospalotán az első baptista evangéliumhirdetést. A mindmáig folyamatos istentiszteletek sora azonban csak 1931. február 1-jén nyílt meg. 1932. június 1-jén önállósult az addig újpesti misszióállomásként nyilvántartott, gyorsan fejlődő gyülekezet. 1933. szeptemberében vette birtokba lakóházból átalakított saját tulajdonú első imaházát a gyülekezet a Kinizsi utca 86. szám alatt. Majd önállósulása után öt évvel, 1937. október 2-án e helyen nyitotta meg saját erőből fölépített jelenlegi templomát. Mindemellett a Pestújhelyi Baptista Gyülekezet is folyamatosan növekedett.

Az eltelt több mint hetven év alatt a Rákospalotai baptista gyülekezetben tizenegy lelkipásztor szolgált, közülük többen egyházvezetőként is jó nevet szereztek. Az istentiszteletek családias légkörűek. Arculatukat színesíti az énekkar állandó, a gyermek-, az ifjúsági, a női-, és a férfikar alkalmi tevékenysége, és vallásos költészet megszólaltatása. A legmostohább történelmi időszakokban sem szünetelt a vasárnapi iskola, az ifjúsági és egyéb bibliakörök munkája, és az ehhez kapcsolódó hitoktatás. A gyülekezet szinte minden tagja kiveszi részét az istentiszteleti szolgálatvégzésből, a misszióból, és a sokrétű szeretetszolgálatból.

Az ökumenikus kapcsolatokban készséggel együttműködő gyülekezet rendszeres és alkotó résztvevője a januári felekezetközi imaóráknak, és a protestáns egyházak reformációi hetének. A rákospalotai baptisták rendszeresen képviseltetik magukat a kerület közös ünnepségein. Ezen kívül is szívesen kapcsolódnak be minden tevékenységbe, amely hitük végcélján, az örökléten innen is boldogabbá, és szebbé teheti polgártársaik életét. Énekkaruk, ifjúsági kórusuk, előadó- és képzőművészeik nem csak az istentiszteleten, de bárhol szívesen irányítják a figyelmet Istenre, az igazságra."3

Összefoglalásul tekintsük át a baptista közösségek számára fontos alapelveket:

  • A Szentírás (Biblia) kizárólagos tekintélye a hívő ember életében
  • A bemerítés (keresztség) hitvallás alapján történő önkéntes gyakorlata
  • A baptista gyülekezetek önállóak, anyagi szempontból önfenntartóak
  • Az istentiszteletek nem külsőségekben, de egyszerű, becsületes módon irányítják a Teremtő Istenre a figyelmet
  • Minden hívő ember elmondhatja, megélheti Jézus Krisztus örömhírét (evangéliumát) másoknak, hiszen Isten kivétel nélkül mindenkit szeret
  • A véleménynyilvánítás, a szabad vallásgyakorlat minden embert megillet

Fábián Sándor lelkipásztor
Rákospalotai Baptista Gyülekezet

1 - Mk. 16,16
2 - Hubmaier Balthazár mondata
3 - Győri Kornél baptista lelkész, teológiai tanár összegzése a Rákospalotai Baptista misszióról.

 

 
 
 
 
 

Ma 2024. december 4, szerda, Borbála és Barbara napja van.